Mámor

Nyújtom a kezem, de nem érem el
ő furcsa nekem.
Hazudok ha azt mondom nem érdekel
mert titokban foglalkozik velem.

Szeme szépségétől égek
csak úgy ragyog rám.
Ott is gyönyörű ahol fakulnak a szépek
el hagynom őt nem szabad tán?

Ölelését nem éreztem még,
csókját nem ismerem
vágyok rá oly rég.
Miért kell érte kilennem?

Ismerni akarom vágyait,
és söpörje le múltam
mikor teljesíti álmait
én első ként tudjam.

Hátra túrnám barna haját
érinteném minden percben.
Ismerni akarom önmagát,
és ne akarja, hogy eleresszem.

De, hogy szólhatnék hozzá,
hogyan tegyem.
Kezem fogná,
de akarja hogy velem legyen?

Nézése oly kedves, sőt
hozzám szól és szépen.
Nagyon akarom őt
ezt nem értem miért érzem.

Már nem is érdekel,
mert elvakít e mámor.
Amit akarok nem érem el
már megint gyaláz Ámor.