Álmom

Hajnalig csörgedez, hiszi hogy halk,
de suttogása okozza a legnagyobb zajt.
Mégis tudja, hogy engem ez nem zavar,
pedig életemben kavar.

Álmomban is követ, neszt kerülve
utána előttem fekszik ki terülve.
Csalogat, hogy nem mozdul,
levegő közbe lehűlt és csíp zordul.

Lehajolok hozzá hallom, hogy szuszog 
megragadja kezem, és mozdulni nem tudok
Szeme ragyogás vakítja el szememet.
minél jobban mennék annál jobba szorítja kezemet

Földre terít fülembe suttog,
hogy ez neki nem új dolog
Álmokban kísért oly régóta
fel kell ébrednem hogy ezt megoldja...

Leszállt rólam, és sötétségbe bújt.
Ahogy el tűnt már vihar dúlt,
ahova menekült onnan karok nyúltak felém
Futnék, és csak feledném.

Futok de, a ködtől nem látok
rohanok, már lábamon alig állok.
Már nem tudom mi elöl és, hogy hova.
Csak fel kell ébrednem, ő mondta.

Már órák óta futok, de erő hogy maradt még,
a köd miatt nem láttam, pedig ott volt egy szakadék.
Bele zuhantam és csak estem.
Mikor földet értem volna, az ágyból remegve keltem...