Kivagyok

Reggel keltem, esőben komoran
fáradtan, mert este forogtam
Megint  egy rémálom gyötört
ami teljesen fel őrölt.

Vágyok arra mi soha nem lehet
csak arra emlékszem aki engem el feledett
Érzem a semmiséget már,
s a közelséget, magány tárt karokkal vár

Túlzásba vittem, amit nem kellett volna
jobb lenne, ha valaki rám szólna.
A fellegekben jár minden porcikám
pedig lelkem nem vidám

Túlzásba vittem, ennyit nem bírok,
s minden versemben másképpen nyílok
Túl soknak vallom magam
már én se hiszem semelyik szavam.

Csak dicsértek negatív nem járt,
de teljesíteni nem tudom mit elvárt.
Én próbáltam, de hanyagolt
akit meg szerettem az már nem önmaga volt

*

Délre már nap sütött, fent az égen
minden bárányfelhő úszott a kéken
A rémálom emléke is el úszott,
de a probléma nem búcsúzott

Én akarok lenni e modern világ poétája,
hogy mindenki zordságát lássa
Megmutatni, tanítani hibáimból,
s legcsúnyább vitáimról.

Csak éreztetni hogy mindenki jelenség,
s egyedi ha szeretnéd
Látni akarom hogy értem változol
azt is, hogy csak róla álmodol

Szeretetre vágyok nagyon
biztosíték nincs, hogy vissza adom
Kértem szépen elégszer szerintem
életem kedvetlenséggel hintem.

Nem tudom! Mondod hogy aranyos,
meg az élet velem kalandos
Sajnos, biztos nem vagyok benne,
hogy velem minden tökéletes lenne

*

Este fáradtan csillag alatt
gondoltam, e nap velem gyorsan el szaladt
Fejem járt minden szépen
s minden rosszon meg, hogy végem

Talán jó lennék ha akarnám,
s ha érzéseimet el takarnám
Már az este fojtogat,
és mind rosszat fülembe mondogat.

Egy üveggel bontok,
s a szobámba rontok
A "bizonyos Füzetet" ki nyitom,
és minden bajommal tele írom

Ágyamba dőltem egyedül
testem magányába menekül.
Imádkozok, ne derüljön ki bűnöm,
mert megbánásomat nem tűröm

Nem érzem jól magam, betegség fenyeget
szorítja, szakítja minden eremet
Az este elnyelt már régen
s lehet magam ki éltem.....