Egy nap kétszer soha nem blogolok ezért ez nem is fogom küldözgetni senkinek, és nem is rakom ki sehova csak megosztom itt. De úgy láttam, hogy ennek még muszáj ma napvilágot látni "újra", mert ez egy régi versem. Érezhető rajta más hangvételben írtam kicsit kinyilatkoztatóbban, kicsit nyersebben, nem tudom pontosan hogy kinek de remélem nem annak írtam akire gondolok... Lényeg hogy csak azért rakom ki....
Menetelek semmiségbe
kedves lejtő vigyázz jövök
Álmaimnak élek már rég, de a világra köpök
Köszöntem már ezerszer szépen
és kevesen értékelték
Nem is kértem soha
hogy éltem leéljék
Írtam a szerelmemről eleget
elégszer néztem végig
Hogy átb*szák a fejemet,
de tűröm ha kérik
Nem kértem hogy szeressenek
soha nem is voltam érdemes rá
Akaratlanul de létrejöjjön
hogy kiégjek má'
Hazudnak azok akiknek hiszek
már hozzá szoktam
Azt hogy meg tudjam
Most ezt be sz*ptam
Láttak már boldogan,
de szomorúan soha
Nem adom azért
hogy szívemet ki dobja
Ne gyere velem
nem éri meg már
Hagyj békén
a magány már vár
Bajom van már rég
pedig nem vagyok beteg
Látom az arcod nap mint nap
így nem lehetek veled
Szeretnék már egy lányt
aki tényleg szeret
Nem keserít el engem
akitől az életem lesz kerek
Veled lennék tényleg ki
akkor mikor esik
De ezek bántanak
miért velem teszik.
Nyugodtan szenvedtessetek
én már meg szoktam
De mindig emlékeztetsz
mikor veled csókot loptam
Már elindultam
de a virág még kél
Szeretnék ki lenni veled
de már feltámadt a szél
Ne kísérj az utamon
inkább kísérts
Mondhatsz bárit
s vérig sérts
Ki állok én bármit,
de már már semmit se
Megtörtem már rég
boldogságom mi ezt meghintse
Írtam már neked rengeteget
s már többet is. Kérlek!
Elintéztél vágod...
nem hagysz el megígérted....
Kedves lejtő meg érkeztem
had pihenjek ezt kérném
Sokat kiálltam eddig
csak hagyjatok békén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése