Nem tudok magamban tartani semmit,
eldugok egy két dolgot már amennyit.
De ezek is elő kerülnek,
a gondjaim arcomra vetülnek
féltékenység zöldellik bennem.
A múlt nem hagy nyugodni engem.
Csak mondogatom, hogy nem érdekel
de magamat egyre jobban nem érem el
Szeretnék! Utolsó vagy első lenni,
akit szeretek azért mindent meg tenni.
De nincs aki engedné ezt,
csak növelik bennem a stresszt.
Én tartottam elégszer a hátam,
még az esőben is órákat vártam.
Illatotok emléke kínoz engem
s szemetek, hogy szám rosszat mondani ne merjen
Nem bánok semmit se mi történt,
Még ha szívem néha darabokra is törték.
Köszönöm! Most amilyen vagyok
mert ez jó és változni nem akarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése