Heló!

A folyó parton ültem
a Nap ment lefele
segített, hogy tűrjem
meg, hogy fejem feledje

A folyó halkan csörgött
a messzibe egy templom kongott
e összesség belém életet töltött,
de a gondolat meg fojtott

Próbál máson járni eszem
próbál, de nem megy
dohányzás közben is remeg kezem
ez az érzés engem lassan enged

Nem haragszok én senkire
még dühös sem vagyok
megbántottak, ó de mennyire
és néha könnyekbe fakadok

Egyedül nem leszek
lehet kezemet nem fogják
míg ők vannak addig merek
ha kezem be mocskolom ők le mossák

Mellettem egy fűzet
amit kezem tele írta
Vele nem gyújthatok tűzet
mert írtam, néha nevetve néha sírva

Szellő suttog a fülembe
mennem kell már
értetlenül, de üzente
lehet van ki vár

Most várnia kell
mert másfele megyek
majd szólok, s ha felel
akkor vele leszek

Folyó mellett indultam
nem tudom hova megyek
Őt meglátva pirultam,
de most nem lehetek veled

Elmentem mellette
köszönni se mertem
ezzel őt megmentve
nagyot nyeltem...

Miközben sétáltam
besötétedett felettem
régen túl sokat láttam,
de akkor csak nevettem

Telihold volt, s sárgán izzott
már annyira szenvedek,
hogy csak nevetni bírok
mert szomorúnak lenni nem merek

Lassan lépkedtem
így gondolkodnom jobb
otthon magam féltettem
mert csak a bánat kopog

Sajnos csak bemutattam a bajnak
azt hittem jobb vagyok,
hogy fejjel szaladok a falnak
az évek soha de elszálltak a hónapok

Nem tudom mikor jön majd,
de lehet majd ő is megró
a folyó mentén, megint lehet kapok bajt,
de én mosolyogva köszönök neki: Heló!