Két fa közt dúdolva
csak rá gondoltam,
hogy a kezét fogjam.
Siet! Én tudtam
A percek óráknak tűntek,
de én csak dúdoltam
Kezeimet fejem mögött össze fogtam
Siet! Magamnak mondtam
Abba hagytam a dúdolást
a lábam bele remegett,
hogy nem látom eleget.
Egy lepke el szált a fejem felett
Utána futottam
egy idő után elvesztettem
Mély levegőt vettem
Két fa közé vissza menetem
Mire vissza értem,
már más állt ott.
A fiú a nyakába bukott
Tudtam, hogy elhagyott
Szívverésem megállt
Nem tudtam mit csináljak,
persze ő mondta vigyázzak,
de fejemben csak az járt, Kívánlak!
Sokat gyötrődtem esténként
vajon most mit gondolsz
mert szívemben rombolsz,
és soha nem tudtam meg hogyan csókolsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése