Kivagyok, naponta ér el a kényszer
Csókot ad ezerszer, nem elég még egyszer
Látomások gyötörne, olyan mint ha álmodnék
Mosolyogva gyötör, Ámor rám számol még
Kértem én már elégszer szépen is meg csúnyán
Megérem, hogy lenézel de miért ilyen durván?
Mondtak hogy zeneileg nem nőttem fel
Mert nem mutatok olyat ami a világnak kell
Én nem tévedhetek más még igazat se mondott
A világ nem szűk, de mindent belém fojtott
Kitörni nem késő, és lehet meg is érné
De ezt valaki biztos ne értené
Sok van abból ami engem igazol,
de még több ami ténylegesen hanyagol
Aki engem oszt azt inkább hagyom
Mondhat amit akar engem nem köt le egy barom
Rám tényleg mondhatnak bármit,
de én vagyok az akihez beszélsz akkor ásít
Építsek nagyot azért hogy más lenézze,
nem vagyok az aki ezt megértse
Miért lenne lelki ismertem gyémánt
Türelmetlen így is és megbánt
Megtörtek már sokszor, nem is érdekel már
Keresek majd olyat aki csak engem vár
Lehet csak azért élek hogy megbántsanak
és ha segítséget kérek akkor ne lássanak
néha kicsit erősnek képzelnek mint amilyen vagyok
attól én se leszek jobb, ha mindenkit le hagyok
Nem megértésre csak törődésre vágyok
Jelentkezzen aki szeret mert csak olyanra vágyok
Túl sokszor kérték hogy nőjek fel
de gyerekes vágyaim e érzést kergetik el
Álmaim homályosak, és néha e is tűnnek
s a rossz dolgok egyre csak gyűlnek
Én mertem nagyra vágyni, tényleg
de ezt kitörölték a fejemből végleg
Én elhiszem, igazából nem
nem értem miért nem lehet lenni velem
Nem értem miért kell velem ezt tenni
Maradandót akartam okozni nem elfelejtve lenni
bár ki vagyok én hogy megmondjam mit csináljatok
rosszat nem mondhatok mert egyszer mellettem álltatok
Nem értem, megértem, elfelejtem, aztán előröl
az érzés ami bennem kavarok és felőröl
hárman támadnak rám, a tárcám kell nekik
ha nem adom a számat szépen el kenik
Remélem ők is megtanulják majd egyszer,
hogy ha földbe tipornak ezerszer akkor is kelj fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése