Asztal alá bújnék, talán ott nem érhet baj,
számat be fognám, hogy soha többé ne halj
árnyék lennék mert nem akarom, hogy bántsanak
nem akarom, hogy falak közé zárjanak.
A magányt választanám otthonnak
és a süketséget, hogy ne halljam hogy kopognak
néma lennék, megijednék minden választól
mert nem látnék lényeget a puszta látszattól.
Utálnék én mindenkit azt is aki nem érdemli
annak is hazudnék aki a nevem kérdezi.
mosolyognék amin sírni kéne
még azon is, hogy életem semmit se érne.
Legjobb barátaim az ellenségeim lennének
minden nap mérgezett ételemből ennének.
nem mutatnám ki nekik fájdalmam
így lennék számosból, számtalan.
Ecpec-el választanám reggelente fegyverem
mivel álmaimat elverem
tőlük vagyok még mindig gyerekes
emiatt segítek neked, hogy hazudj és feledhess.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése