Naprakiarka

Nem értettem mi történt
Csak egy pillanatra nem néztem oda,
de a terem kiürült
és ők eltűntek, de nem tudom hova

Körbe néztem,
a terem még mindig ragyogott,
de az ürességtől kongott,
és megláttam az alakot azt ki dadogott

Oda lépett hozzám
Igencsak fenyegetve
Meg kérdezte:
hogy az öreget keresem e?

Hallgatásomból értette,
hogy nem tudom hol vagyok.
Mondta nekem, már szépem: 
Én majd utat mutatok!

A Dadogós egy falra mutatott
ami teljesen üres volt
közelebb mentünk egy arc jelent meg rajta
ami dörgő hangon hozzám szólt:

Három kérdést teszek fel 
Ha mindegyikre jót mondasz
Én szavamat adom 
az ajtón tovább haladhatsz 

Félve bólintottam a túlvilági arcnak
nem értettem miért kell e dolog
csak azon gondolkodtam,
mi lesz ha nem jól válaszolok?

"Ne félj fiam." mondta dörgőn
Első kérdésem hozzád 
Mit csinálsz olyankor,
ha azt a dolgod fognád...

Szavát elharapva megállt
Nagy szemei még nagyobbra nyíltak
Nézett meredve mögém
Hallom hogy mögülem a nevemen hívnak

"****" szinte ugyanaz a dörgés
Megfordultam meglepődve
Szemben állt velem a Nap ura és négy katonája
Remegve gondoltam e helyzet menthető e?

A Nap ura közelebb lépett
Letérdelt elém
Csak szívességet kérne,
Hogy azt neki megtenném?

Ahogy térdelt előttem
még úgy is magaslott fölém
Megmarkolta egy kezével derekam 
és katonái oda gyűltek körém

Most láttam meg az arcát
Szörnyű volt, két szarv homlokán díszeleg
vörös színű volt a bőre
rajta kívül szörnyűbb vajon ki lehet

Kezében szorongatott
nem tudok kijönni belőle
ha sikerülne is
nem bújhatok el előle

A szívesség az lenne 
amiért ide jöttél,
mert te a földön 
mindenkit le győztél 

Nem értettem miről beszél
Hisz engem a Földön lenéznek,
nem ismernek,
és mindenféle csúfnak becéznek.

Először meg kell keresned az öreget 
utána leküzdeni magad a Nap közepébe!
Mostantól a feladatod,
A menyasszonyom megmentése....

Folyt köv.