Mámor

Nyújtom a kezem, de nem érem el
ő furcsa nekem.
Hazudok ha azt mondom nem érdekel
mert titokban foglalkozik velem.

Szeme szépségétől égek
csak úgy ragyog rám.
Ott is gyönyörű ahol fakulnak a szépek
el hagynom őt nem szabad tán?

Ölelését nem éreztem még,
csókját nem ismerem
vágyok rá oly rég.
Miért kell érte kilennem?

Ismerni akarom vágyait,
és söpörje le múltam
mikor teljesíti álmait
én első ként tudjam.

Hátra túrnám barna haját
érinteném minden percben.
Ismerni akarom önmagát,
és ne akarja, hogy eleresszem.

De, hogy szólhatnék hozzá,
hogyan tegyem.
Kezem fogná,
de akarja hogy velem legyen?

Nézése oly kedves, sőt
hozzám szól és szépen.
Nagyon akarom őt
ezt nem értem miért érzem.

Már nem is érdekel,
mert elvakít e mámor.
Amit akarok nem érem el
már megint gyaláz Ámor.
 

Kilennék veled!

Fejfájás gyötör napok óta
idegesít mert ez a dolga...
Gondolataim homályosak lettek
mondataim miatt háttérbe szorultak a tettek,

Szomorú ne legyél
semmi annyit nem ér, hogy a jóról letegyél
már engem zavar kedvetlenséged
boldogabb lennék ha megnevettetnélek

Hol vagy már? Kívánom jelenléted
annyira leszek kedves hogy ezt ne értsed...
Ne mond hogy ne ismerlek, hogy ne tudjam.
Szemed nézése valószínűleg még mindig ugyanolyan!

Mi lenne ha...

Asztal alá bújnék, talán ott nem érhet baj,
számat be fognám, hogy soha többé ne halj
árnyék lennék mert nem akarom, hogy bántsanak
nem akarom, hogy falak közé zárjanak.

A magányt választanám otthonnak
és a süketséget, hogy ne halljam hogy kopognak
néma lennék, megijednék minden választól
mert nem látnék lényeget a puszta látszattól.

Utálnék én mindenkit azt is aki nem érdemli
annak is hazudnék aki a nevem kérdezi.
mosolyognék amin sírni kéne
még azon is, hogy életem semmit se érne.

Legjobb barátaim az ellenségeim lennének
minden nap mérgezett ételemből ennének.
nem mutatnám ki nekik fájdalmam
így lennék számosból, számtalan.

Ecpec-el választanám reggelente fegyverem
mivel álmaimat elverem
tőlük vagyok még mindig gyerekes
emiatt segítek neked, hogy hazudj és feledhess.

Kér fa közt dúdolva

Két fa közt dúdolva
csak rá gondoltam,
hogy a kezét fogjam.
Siet! Én tudtam

A percek óráknak tűntek,
de én csak dúdoltam
Kezeimet fejem mögött össze fogtam
Siet! Magamnak mondtam

Abba hagytam a dúdolást
a lábam bele remegett,
hogy nem látom eleget.
Egy lepke el szált a fejem felett

Utána futottam
egy idő után elvesztettem
Mély levegőt vettem
Két fa közé vissza menetem

Mire vissza értem,
már más állt ott.
A fiú a nyakába bukott
Tudtam, hogy elhagyott

Szívverésem megállt
Nem tudtam mit csináljak,
persze ő mondta vigyázzak,
de fejemben csak az járt, Kívánlak!

Sokat gyötrődtem esténként
vajon most mit gondolsz
mert szívemben rombolsz,
és soha nem tudtam meg hogyan csókolsz. 

Heló!

A folyó parton ültem
a Nap ment lefele
segített, hogy tűrjem
meg, hogy fejem feledje

A folyó halkan csörgött
a messzibe egy templom kongott
e összesség belém életet töltött,
de a gondolat meg fojtott

Próbál máson járni eszem
próbál, de nem megy
dohányzás közben is remeg kezem
ez az érzés engem lassan enged

Nem haragszok én senkire
még dühös sem vagyok
megbántottak, ó de mennyire
és néha könnyekbe fakadok

Egyedül nem leszek
lehet kezemet nem fogják
míg ők vannak addig merek
ha kezem be mocskolom ők le mossák

Mellettem egy fűzet
amit kezem tele írta
Vele nem gyújthatok tűzet
mert írtam, néha nevetve néha sírva

Szellő suttog a fülembe
mennem kell már
értetlenül, de üzente
lehet van ki vár

Most várnia kell
mert másfele megyek
majd szólok, s ha felel
akkor vele leszek

Folyó mellett indultam
nem tudom hova megyek
Őt meglátva pirultam,
de most nem lehetek veled

Elmentem mellette
köszönni se mertem
ezzel őt megmentve
nagyot nyeltem...

Miközben sétáltam
besötétedett felettem
régen túl sokat láttam,
de akkor csak nevettem

Telihold volt, s sárgán izzott
már annyira szenvedek,
hogy csak nevetni bírok
mert szomorúnak lenni nem merek

Lassan lépkedtem
így gondolkodnom jobb
otthon magam féltettem
mert csak a bánat kopog

Sajnos csak bemutattam a bajnak
azt hittem jobb vagyok,
hogy fejjel szaladok a falnak
az évek soha de elszálltak a hónapok

Nem tudom mikor jön majd,
de lehet majd ő is megró
a folyó mentén, megint lehet kapok bajt,
de én mosolyogva köszönök neki: Heló! 

Kivagyok?! 5. rész

Kivagyok, naponta ér el a kényszer
Csókot ad ezerszer, nem elég még egyszer
Látomások gyötörne, olyan mint ha álmodnék
Mosolyogva gyötör, Ámor rám számol még
Kértem én már elégszer szépen is meg csúnyán
Megérem, hogy lenézel de miért ilyen durván?

Mondtak hogy zeneileg nem nőttem fel
Mert nem mutatok olyat ami a világnak kell
Én nem tévedhetek más még igazat se mondott
A világ nem szűk, de mindent belém fojtott
Kitörni nem késő, és lehet meg is érné
De ezt valaki biztos ne értené

Sok van abból ami engem igazol,
de még több ami ténylegesen hanyagol
Aki engem oszt azt inkább hagyom
Mondhat amit akar engem nem köt le egy barom
Rám tényleg mondhatnak bármit,
de én vagyok az akihez beszélsz akkor ásít

Építsek nagyot azért hogy más lenézze,
nem vagyok az aki ezt megértse
Miért lenne lelki ismertem gyémánt
Türelmetlen így  is és megbánt
Megtörtek már sokszor, nem is érdekel már
Keresek majd olyat aki csak engem vár

Lehet csak azért élek hogy megbántsanak
és ha segítséget kérek akkor ne lássanak
néha kicsit erősnek képzelnek mint amilyen vagyok
attól én se leszek jobb, ha mindenkit le hagyok
Nem megértésre csak törődésre vágyok
Jelentkezzen aki szeret mert csak olyanra vágyok

Túl sokszor kérték hogy nőjek fel
de gyerekes vágyaim e érzést kergetik el
Álmaim homályosak, és néha e is tűnnek
s a rossz dolgok egyre csak gyűlnek
Én mertem nagyra vágyni, tényleg
de ezt kitörölték a fejemből végleg

Én elhiszem, igazából nem
nem értem miért nem lehet lenni velem
Nem értem miért kell velem ezt tenni
Maradandót akartam okozni nem elfelejtve lenni
bár ki vagyok én hogy megmondjam mit csináljatok
rosszat nem mondhatok mert egyszer mellettem álltatok

Nem értem, megértem, elfelejtem, aztán előröl
az érzés ami bennem kavarok és felőröl
hárman támadnak rám, a tárcám kell nekik
ha nem adom a számat szépen el kenik
Remélem ők is megtanulják majd egyszer,
hogy ha földbe tipornak ezerszer akkor is kelj fel!    

Naprakiarka

Nem értettem mi történt
Csak egy pillanatra nem néztem oda,
de a terem kiürült
és ők eltűntek, de nem tudom hova

Körbe néztem,
a terem még mindig ragyogott,
de az ürességtől kongott,
és megláttam az alakot azt ki dadogott

Oda lépett hozzám
Igencsak fenyegetve
Meg kérdezte:
hogy az öreget keresem e?

Hallgatásomból értette,
hogy nem tudom hol vagyok.
Mondta nekem, már szépem: 
Én majd utat mutatok!

A Dadogós egy falra mutatott
ami teljesen üres volt
közelebb mentünk egy arc jelent meg rajta
ami dörgő hangon hozzám szólt:

Három kérdést teszek fel 
Ha mindegyikre jót mondasz
Én szavamat adom 
az ajtón tovább haladhatsz 

Félve bólintottam a túlvilági arcnak
nem értettem miért kell e dolog
csak azon gondolkodtam,
mi lesz ha nem jól válaszolok?

"Ne félj fiam." mondta dörgőn
Első kérdésem hozzád 
Mit csinálsz olyankor,
ha azt a dolgod fognád...

Szavát elharapva megállt
Nagy szemei még nagyobbra nyíltak
Nézett meredve mögém
Hallom hogy mögülem a nevemen hívnak

"****" szinte ugyanaz a dörgés
Megfordultam meglepődve
Szemben állt velem a Nap ura és négy katonája
Remegve gondoltam e helyzet menthető e?

A Nap ura közelebb lépett
Letérdelt elém
Csak szívességet kérne,
Hogy azt neki megtenném?

Ahogy térdelt előttem
még úgy is magaslott fölém
Megmarkolta egy kezével derekam 
és katonái oda gyűltek körém

Most láttam meg az arcát
Szörnyű volt, két szarv homlokán díszeleg
vörös színű volt a bőre
rajta kívül szörnyűbb vajon ki lehet

Kezében szorongatott
nem tudok kijönni belőle
ha sikerülne is
nem bújhatok el előle

A szívesség az lenne 
amiért ide jöttél,
mert te a földön 
mindenkit le győztél 

Nem értettem miről beszél
Hisz engem a Földön lenéznek,
nem ismernek,
és mindenféle csúfnak becéznek.

Először meg kell keresned az öreget 
utána leküzdeni magad a Nap közepébe!
Mostantól a feladatod,
A menyasszonyom megmentése....

Folyt köv. 

Bunkók

Jó estét! Nem igazán szeretem a blogolás ezen részét, hogy írok valami kisebb monológot, hátha majd valaki kíváncsi lesz. De ehhez a versnek nem nevezemhez. Ennek néhány sorát még én se veszem komolyan, de már muszáj volt ki írnom magamból mert gyötört ez a sok ember aki nem bír magával, és túlságosan is nagyképű. Azzal még nem is lenne baj hogy ezek az emberek csak egyszerű bunkók lennének azokat ki lehet kerülni, de mikor már kiszemelt célpontjuk vagy, és nem hagynak nyugton mindig keresik az időpontot, hogy valahogy beszóljanak beléd kössenek, vagy pont lehúzzanak pár száz forinttal vagy cigivel. Nagyon elegem lett néhányukból, eddig (lekopogom) engem csak enyhén találnak be és nem sűrűn, de az is pont elég  ahhoz hogy megunjam őket. Némelyikük csendes gyilkos és csak elmegy mellettem maximum belém jön vállal esetleg valami rossz hozásfűzést tesz valamimre halkan szinte suttogva. Nem értem őket nekik ez miért jó lehet túl menő vagyok és irigyelnek bár nem hinném hogy majd pont azt irigyelnék aki egy tróger deszkás. Lényegre térve azért írok egy ilyen hosszadalmas szöveget most elé mert ezen úttal szeretnék hozzájuk szólni akár látják akár nem akár tudják hogy kikről van szó akár nem. Remélem meg tudják azok akinek szól, és remélem nem tudják meg, de szeretném meg köszönni neki hogy vannak és bele szólnak az életembe hisz az övék úgy is unalmas. Azoknak is szeretném megköszönni aki terjesztenek rólam minden félét köszönöm, hogy ti is foglalkoztok velem nagyon aranyosok vagytok nekem már nem is kell az életemmel foglalkoznom más majd elintézi viszont pénzért ne jelentkezzetek ez önkéntes munka.... :) Szóval köszönöm aki ezt elolvasta akinek nem kabátja ne vegye magára, ha csak nem akarja akkor csinál amit akar, és tényleg köszönöm utálóim hogy vagytok csak tiértetek élek! Láwcsi szercsi <3



Nyugalmam nem lesz én már érzem,
de csak annyit hogy ők hagyjanak kérem...
Nem is tudom mit vártam mert tényleg sokan nem bírnak,
és nem bánom hogy sokan le írnak.

Lehet okosabb volna ha rá hagynám az egészet
csak már túl sokan lenéznek.
Oda sorolnak ahol még nem is jártam
olyan vagyok szerintük amit még nem is láttam

Kedvesek vagytok ti,
csak elmúlik mikor felkeltek 
kívánom hogy egyszer egy nagyobbat kapjatok ki
és olyan állapotba mikor valamit bennnyeltek

Én nem akartam rosszba lenni senkivel,
de a megjelenésemmel zavartam őket
be értem volna, csak ennyivel,
hogy nem hagyják, hogy győzzek

Kedves óriás te aki mindig hozzá vágsz a fejemhez
remélem igen hű vagy a nevedhez
mert ha nem én szívesen adok másikat,
de hagyj békén és bántsad az idősebb bácsikat...

Tudom komplexus ami téged gyötör
és irigyelsz mert engem ér a gyönyör
majd lehet téged is fog,
hogy ha az a kövecske a szíved helyén majd dobog

Szólj a barátodnak is annak kicsinek
tudom ám, hogy ketten vagytok irigyek
engem nem igazán zavar
csak ti hozzá járultok ahhoz hogy velem nagy a baj

A másik magas aki bántja akit szeretek
és még ő mondja hogy ideges ne legyek
Ő is csak ember aki nem hisz magának
azt hiszi csak akkor van tisztelet, ha van alázat

Nem a, faltól feküdtem ki, de te se ütsz nagyot
a bokám ment ki és a fejem a földtől kapott...
Én félek tőled nem tagadom,
de te is ugyanúgy gyenge vagy, és tegyél túl magadon

Kisgyerek vagy még lehet külföldet is elverted
bár én nem küldhetem rád akik puszta kézzel nevelnek
Te kisfiú,  én csak jót nevetek rajtad
lehet ezzel csak jó nagy pofont adok a bajnak

De téged majd akkor vesznek valakibe
mikor a fejed szétloccsantod valamibe
Majd akkor mosolyogj mikor azért kéregetsz hogy meg éljél,
de akkor már nem fogom eltűrni hogy lenézzél

Mással csak haknizol habi vagy ember,
nyugi én nem mondanám hogy a földről kelj fel
álljál csak nyugodtan a keverő biszbaszok mögött
és legyél tévedésben, hogy te vagy mindenki fölött

Lehetsz kemény hogy nálam 16 évesen jobb voltál,
de engem nyugodtan hagyjál és fogat többet mossál
Ne csodálkozz te hiperszuper hogy nevetséges vagy
mert hogy te simán lehagyod a raptorokat

Rám mondhattok bármit én is mondok rólatok
légy szíves mindannyian egy bökőt fogjatok
dobjátok fel az égbe jó magasra
úgy se segít senki mert mindenkii el szaladna. :) 

Kivagyok?!

Nem érzem, hogy lenne alattam talaj,
és nem érzem, hogy ki vagyok?
Azt hittem kivoltam tavaly
pedig most vagyok

Kifolyik a kezem közül
minden amit szeretek,
és forgok a saját tengelyem körül
nem tudom, mikor legyek veletek?

Mikor kellesz sajnos foglalt vagy
nem tudom hol vagy és mit csinálsz
Szeretlek szóval hagylak,
de remélem minden bajban mellettem kiállsz!

*

Ti vagytok a mindenem
akik mosolyognak akár helyettem
Nélkületek mindenem kietlen,
és Ti átveszitek ha, nem szeretem

Ti segítetek hogy ha bántanak
még ha nem is vagytok ott
Ti varrjátok el a szálakat,
segítetek hogy ha lelkem zaklatott

Ti kiálltok ott is ahol elbuknak kemények
jobbak vagytok mindennél, hiszen
Ti felnéztek rám hogy ha mások lenéznek
Ti vagytok a hitem

*
Te vagy aki miatt a dobogóm dobog
akarlak én minden percben
Te miattad a gyomrom forog
élteted minden szervem

Te szeretsz, és én ezt tudom nagyon,
de rosszat tettek veled
Te vagy aki lenyugtatja bajom,
és én mindig fognám kezed 

Te csinálj velem csak szépeket
mert nekem más nem kell
Te miattad éljem meg a kéjeket
olyanokat amiket soha nem felejtek el