Életem

Korán ébredtem, nem tudom hánykor
talán reggel lehetett, nem látom.
Féltem a nagyvilágban még,
nem mertem nézni szét.
Mentem volna messzire,
s hagytam volna csak ennyibe,
de húzott az ismeretlen
csak, hogy azt megismerhessem
Mennem kellett csak magamtól
mert a vonat is alattam zakatol.
A távoli messziség húz magához
mint gyereket a szerető anyjához
Én is úgy mentem hozzá,
bár lehetne most ki kezem mindig fogná
Sajnos ezt most egyedül kell
magamtól kell törnöm fel.
A vonat csak zakatol alattam
már azt sem tudom előre mennyit haladtam
Eddigi tisztásból sűrű erdő lett,
mellettem egy kövér pacák rajtam nevet....
Csak nevet, hogy céljaim vannak,
és hogy néha nagy gondjaim akadnak.
Egy köteg pénzel legyezi izzadt arcát,
mégis apróért tartja markát
Felálltam helyemről nem bírtam
mert rossz dohányos levegőjét szívtam...
A vonat hátuljában ültem elindultam,
ezzel most hátra hagytam múltam.
Következő kocsiba léptem
ahol lányok kiöltözve szépen
Leültem  egy üres székre
éreztem rajtam landol mindannyijuk mérge.
Nem értetem őket vajon miért?
Egy kedvesebb súgta a fülembe,
hogy ők azok kik mindig vágynak a szünetre
nekik a szerelem egy izgalmas játék
ami minden határon átlép
Ők kik a férfiakra néznek,
és csak az előző kövér figurákból élnek
Azok kiknek lehetetlen a munka,
és csak mindegyikük egy olcsó kurva.
Felálltam a székről, és tovább mentem
szemeik rajtam így lábam szedtem.
A következő kocsiba érve
arcon vágtak és ereszkedhettem térdre
őket nem kell bemutatni
rajtuk kéne az agysebészetet gyakorolni.
Azok ők akik díszesebbek mint a pávák
és megőrülnek ha pipere cuccaiktól őket el zárják
Számukra én vagyok az ellenség
akitől csak az értelmet ellessék.
Velük nem éri meg a bátorság...
mert most magukat beoltsák
Meg csak színvonalukat vinném lefele,
és nem tetszek egyiknek se, mindegyiknek van embere.
Kiengedtek a kocsiból a következőbe léptem
Úrias mindenki, talpasból fröccsöznek éppen.
Egy üres helyre ültem, és beszélgetni kezdtem
hittem majd itt megtalálom helyem.
De nem élveztem mert itt mindenki komolytalanul komoly,
és mindegyikük fejében ott van a gomoly....
Az ami felemészt teljesen,
mert mindegyikük nyála ott csorog tenyeremen...
S mikor megtudták, hogy a pénzem csekély
jegyem is csak odaszól, velük lennem nincs esély...
Tovább kellett mennem újra
Velem eddig itt minden személy durva.
Még egy kocsival előrébb haladtam
csak szépen nem siettem, nem is szaladtam,
itt mindenki metál meg Hc, sajnos
nincs vele semmi bajom csak néha zajos.
Tovább mentem helyem ne találtam,
vagyis de, csak ott ahol magány van.
Következő kabinban a tudás lapult,
az ő személyiségük mindenkit teljesen le gyalult.
Tiszták volta, és értelmesek,
de a legnagyobb fogyatékosai az érzelmeknek.
Csak azt hiszik ami bizonyítva van,
itt teljesen nem érzem jól magam.
Gyorsan tovább mentem,
hogy végre megtaláljam helyem.
A következő kocsiban a legnagyobb gengszterk
rögtön simultak arcomhoz a fegyverek
Jó helyen lettem volna,
ha lapult volna zsebemben móka.
Balul  sült el megint az egész,
s azt hiszem már az egész világ lenéz.
Tovább mentem hátha megértenek majd
ahol elkerülök majd minden bajt.
A következőben ott lapult minden
az a négyes akikben mindig is hittem
ők segítenek rajtam, hogy ha félek 
felélesztik bennem ha rosszat érzek.
Tovább mát öten mentünk az ismeretlenbe
később lesz idő, hogy testünk, e kalandot kiheverje
Mentünk tovább és tovább a vonaton,
ért közben bennünket rengeteg borzalom
A vonat legelső kocsijához éréve.
Ide egyedül kellett lépnem, így nyitottam az ajtót félve
Beléptem, csak egyedül ült ott 
nem szólt semmit csak mosolygott.
Azt hiszem mellette jó helyem van,
vele mosolygok és jól érzem magam.
Lehet még ma is átjár a félelem,
de egyenlőre ide jutott életem!